Az 1992-es Rio de Janeiro-i (Brazília) klímavédelmi konferenciát követően 160 ország gyűlt össze Kiotóban (Japán) 1997-ben, hogy megbeszéljék a globális felmelegedés elleni intézkedéseket.
A bonyolult tárgyalásokat követően a résztvevők határozatot hoztak hat féle üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről 2008 és 2012 között. Ezek a gázok: széndioxid, metán, kéjgáz, kénhexafluorid,halogenizált szénhidrogének (HFC) és perfluór szénhidrogének. Minden ország felelős a céljai eléréséért.
A célok elérése érdekében részletes szabályozási rendszert hoztak létre: belső intézkedések, emissziós jogosítványok és kapcsolt mechanizmusok.
Azokat az országokat, amelyek megsértik a megállapodást, szankciók elé állítják, viszont nem határozták meg a szankciók jellegét.
Az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke Bill Clinton aláírta a Protokollt, azonban George W. Bush 2001-ben kijelentette, hogy a Protokoll nem előnyös az ország gazdaságára nézve, ezért az Amerikai Egyesült Államok nem ratifikálja.
Sok közéleti személyiség fordult Bush elnökhöz, hogy fontolja meg döntését, azonban hiába.
Mindezek ellenére az Európai Unió támogatta a Protokoll céljait és 2005. februárjában életbe lépett.
Máig a Kiotói Egyezményt 163 ország ratifikálta.
Franciaország és az Európai Unió is azok közé tartozik, akik a megegyezés feltételeit teljesítik.